A szorongás sokunk számára egy ismerős társ, amely mindennapjaink részévé válik, és gyakran olyan illúziót kelt bennünk, mintha ez az állapot egy valós probléma lenne. Ez az érzés megköti kezünket, lábunkat és szinte észrevétlenül határolja be életünket. Azáltal, hogy szorongunk, gyakran úgy érezzük, hogy nincs elég erőnk vagy képességünk megküzdeni az előttünk álló kihívásokkal, ami csak tovább erősíti ama meggyőződésünket, hogy valami alapvetően nem stimmel velünk.
Ezek a gondolatok azonban hamisak. A szorongás szűrőjén keresztül látjuk a világot, amely eltakarja az elérhető lehetőségeinket és képességeinket. Szinte egy börtönné változik az elménk, amelyben korlátozva érezzük magunkat, még akkor is, ha a valóságban nyitva áll előttünk a kijárat. Az illúzió, miszerint minden próbálkozás kudarcba fullad, egy önbeteljesítő jóslattá válik.
A szorongáshoz gyakran járul a megfelelési kényszer, amikor folyamatosan arra törekszünk, hogy mások elvárásainak és a társadalmi normáknak megfeleljünk. Ez a kényszer hajlamos arra ösztönözni bennünket, hogy elnyomjuk saját vágyainkat és ambícióinkat, csupán azért, hogy elfogadást és szeretetet kapjunk a környezetünktől.
A megfelelési kényszer azonban nemcsak fárasztó és kimerítő, hanem elveszi az önkifejezés lehetőségét is. Megfoszt minket az autentikus élet élvezetétől, ahol saját döntéseink és értékeink mentén élhetünk. Az a folyamatos érzés, hogy nem vagyunk elég jók, csökkenti önértékelésünket, és nehezíti, hogy valódi önmagunkat adjuk a világ elé.
Amikor a szorongás és a megfelelési kényszer összefonódik, a szabadság érzete is eltűnik az életünkből. Az a képesség, hogy szabadon választhatunk és cselekedhetünk a saját akaratunk szerint, sokszorosan korlátozódik. Az elme börtöne maga után vonja azt az érzést, hogy nincs hatalmunk változtatni a helyzetünkön, miközben a lehetőségeink szűkre szabnak minket.
A szabadságérzet hiánya nemcsak személyes szinten okoz károkat, hanem a kreatív energiáink elfojtásában is megnyilvánul. Az önkifejezés és az alkotás folyamatainak gátlása hosszú távon megkeseríti és monotóniába taszítja életünket, hiszen ilyenkor megszűnik bármiféle tér az új élmények és tapasztalatok számára.
A szorongás, valamint a szabadság bensőséges kapcsolatának hiánya eltávolít minket az élet örömeinek megélésétől is. Az állandó stressz és az aggódás árnyékában élni szinte ellehetetleníti azt, hogy valódi elégedettséget és boldogságot tapasztalhassunk. Az egyszerű élvezetek, mint egy séta a természetben, egy kávézás barátainkkal, vagy egyszerűen csak a jelen pillanatának megélése elveszítik varázsukat.
Az élet élvezetének elvesztése nem csupán mentális, hanem fizikai szinten is jelentkezhet betegségek és folyamatos kimerültség formájában. A szorongás végül nemcsak az elménk, hanem a testünk egészségére is destruktívan hat, hiszen a folyamatos stressz rontja az immunrendszer működését; megzavarja a szívműködést, az emésztést, a mentális egészséget és az alvást.
Az egyik legfájdalmasabb következménye annak, ha szorongás uralja az életünket, az emberi kapcsolatok fokozatos csökkenése. A megfelelési kényszer és a kapcsolódó önértékelési problémák miatt gyakran visszahúzódunk, védekezőbbé válunk, és nehezen engedjük be az embereket az életünkbe. Az állandó félelem, hogy nem vagyunk elég jók, akadályozza az érdemi kommunikációt és az intimitás kialakulását.
A kapcsolatok elhidegülése tovább növeli a magány érzését, és megerősíti a szorongást, hiszen ilyenkor még inkább azt érezzük, hogy nem vagyunk szerethetők. Ez egy ördögi kör, amit nehéz megszakítani, de nem lehetetlen.
Itt jön képbe a life coach szerepe, mint a személyes fejlődés és átalakulás katalizátora. A coaching segítségével az önismereti és a belső munka útján személyre szabott, támogató környezetben, megláthatod mi a szorongásod, félelmed tárgya, oka, megoldása; felfedezheted, mi az, ami valóban fontos számodra, és hogyan érheted el a céljaid.
