Függő? Én? Á, ugyan már! Csak akkor vagyok nyugodt, ha ír, reagál, ha látom, hogy ott a pipa. Csak akkor érzem magam szerethetőnek, ha valaki megerősít benne. Csak akkor tudok pihenni, ha előtte 120%-on teljesítettem. Ez nem függőség, ez… hát, ez csak az élet.”
Ismerős lehet? A lelki függőség nem mindig egyértelmű, nem mindig látványos. Nem kell hozzá sem alkohol, sem nikotin, sem telefon – bár ezek is lehetnek részei. A lelki függőség sokszor inkább egy állapot, egy ismétlődő minta, ahol mindig valami külső dologtól várjuk, hogy megnyugtasson, megerősítsen, igazoljon bennünket.
És miért? Mert belül van egy kis (z)űr, amit próbálunk betölteni. Egy régi hiány, egy gyermekkori mondat, egy el nem ismert érzés. És mivel az ilyen típusú hiányok nem mérhetők, nem diagnosztizálhatók, sokszor még csak nem is beszélünk róluk. Csak érezzük, hogy valami nem stimmel. Valami mindig kevés. Mi magunk vagyunk kevesek, nem működünk jól – gondoljuk.
Miket is futtatunk leggyakrabban? Kapcsolati függőséget, teljesítmény függést, elismeréskényszert, kontroll függőséget, túlgondolás-függést, idealizálást, önfeladást, online jelenlét-függést, stb. És még sorolhatnánk, kinek mi vált be legjobban… vagyis legrosszabbul. 😀
Ezek a minták újra és újra megjelennek az életünkben, akár különböző helyzetekben, kapcsolatokban, munkahelyeken is. A probléma nem az, hogy valamihez „ragaszkodunk”. A kérdés inkább az, miért ragaszkodunk hozzá, és mit nem kapunk meg helyette önmagunktól.
A lelki függőség egyik legnehezebb része: az önmagunkkal való kapcsolat.
Sokszor nem bízunk abban, hogy amit érzünk, az rendben van. Nem hiszünk a belső iránytűnknek. Másoktól várjuk a megerősítést, a döntést, a szeretetet. És amikor mindig valaki máshoz viszonyítunk, elveszítjük önmagunkat. A csendben, a pihenésben, a saját érzéseinkkel való kapcsolódásban zavarba jövünk. Mert ott nincs külső kontroll, csak mi vagyunk – és az félelmetes is lehet.
A coaching során nem mondom meg, mit csinálj; figyelek, kérdezek, és együtt keressük meg azt az irányt, ami tényleg rólad szól.
Nem az a cél, hogy tökéletessé válj, hanem hogy önmagad legyél.
