Régen folyamatosan futott bennem egy belső párbeszéd, és rájöttem, hogy a hang, ami duruzsolt, sokkal inkább volt kritikus, mintsem pozitív. Ez a belső “megmondó” mindig képes volt megtalálni a hibát; a legapróbb tökéletlenséget is felerősítette hatalmasra, vagy szimplán egy jókora lehúzós hazugságot mormolt. Amit elhittem. Ismerős érzés, ugye? Talán veled is előfordul időnként, hogy a saját gondolataid képesek jelentéktelenné tenni téged, mindazt, ami vagy, amit elértél.
Elgondolkodtál már valaha azon, hogy honnan is ered ez a kritikus hang? Többnyire gyerekkorunkban belénk rögzül bizonyos elvárásrendszer: a szeretetért és elismerésért teljesítenünk kell, és ha nem vagyunk tökéletesek, akkor elbuktunk, nem jár a szeretet, és nem vagyunk szerethetőek. Mindezt szépen el is hisszük. Ezek a hitrendszerek makacsul erősek, mert már gyerekkorunk óta építgetik önmagukat a háttérben. „Nem számítasz.”, „Nem vagy elég jó.”, „Semmire sem vagy képes.”, „Szégyelld magad!”- ezek olyan mondatok, melyek nemcsak hamisak, de rendkívül ártalmasak is. Az illúzióját keltik annak, hogy nincsen semmi, ami értékes bennünk.
Amikor mások (valós, vagy csupán vélt) véleménye határozza meg az önmagunkról alkotott képet, elveszítjük az irányítást az életünk felett, és állandóan a külső visszajelzések alapján élünk és hozunk döntéseket. Ez egy ördögi körhöz vezet, mert így sosem leszünk önmagunk. Felveszünk egy-egy “megfelelő ruhát”, ami szerintünk passzol az egyik ismerősünkhöz, a főnökünkhöz, a kollégáinkhoz, a párunkhoz, a barátainkhoz, a gyerekünkhöz, szüleinkhez, rokonainkhoz, szomszédainkhoz, az autószerelőnkhöz, fodrászunkhoz… stb. Mennyi ember is van körülöttünk? 20? 30? 50? És mindenkihez van megfelelő “öltözetünk”, a szettünk naponta számtalanszor váltogatjuk…
De melyik a saját? Van egyáltalán olyan?
Mennyi időt töltünk azzal, hogy hogyan néz(z)ünk ki mások szemében, de annak fontossága, hogy ki vagyok én, boldog vagyok-e, mennyire csekély.
Feláldozzuk önmagunkat, az álmainkat, csak azért, hogy megfeleljünk, és közben megfeledkezünk a legfontosabbról. Önmagunkról.
Egy nap, amikor a tükörbe nézel, mosoly fogad majd, és azt mondhatod: „Én vagyok, itt vagyok, jól vagyok.”
Nem vagy egyedül, egy life coach támogatást tud adni neked ebben a folyamatban, segíthet előhozni önmagad fénylő, csillogó “öltözetét”.
